Kicsit régen írtam, úgyhogy most nem is tudom, hol kezdjem...na jó, az elején!
Február 11-én estére sikerült Csaninak majdnem belázasodni, a 37.8-as hőemelkedésbe nemcsak ő izzadt bele. Ehhez aztán még párosult hurutos köhögés és orrfolyás is, úgyhogy a szülinapot a dokinéninél indítottuk. (Halkan zárójelben teszem hozzá, eddigre már vagy egy hete elég nyűgöske volt nappal, éjszaka meg már én is, mivel kb. 1-1,5 óránként vágtam magam haptákba hozzá, annyiszor sírt fel!) Kaptunk gyorsan antibiotikumot, lázkúpot, és sok jótanácsot arra az esetre, ha rosszabbra fordulna, és fordult is, pár napig hőemelkedés és láz (a csúcs 38.6), még több köhögés, még több orrfolyás, még több ébredés, még több nyűgösség, szóval minden, ami kell.
Hétfőn aztán újfent jelenés dokinéninél, aki jobbról, balról, előről, hátulról körbehallgatta Csanit mit sem hallva, mire pattant a szikra, hogy lehet, hogy a FOGTÜNDÉR mindenek okozója - még jó, hogy öt napig adtuk az antibiotikumot (feleslegesen?!), meg a temérdek lázcsillapítót! De azért biztos ami tuti alapon vételezzünk pisi(misi)mintát, és vizsgáltassuk be - hangzott a jótanács. Nos, próbáltatok már egy egyéves izgága fiúgyermektől pisit begyűjteni? Mondhatom, a gyógyszertári gyűjtőzacskó jó ötlet, de mit sem ér, ha gyermekünk nem elég fegyelmezett, és hát egy ilyen mütyür emberke hova is lenne az...
No de sebaj, mert mire belejöhettünk volna a gyakorlatba, a tünetek alábbhagytak, majd el is tűntek, és mára Fogtündér ajándéka testet öltött két középső felső metszőfogcsücsök képében..., és halleluja, ahogy Tündérünk ment, úgy tértek vissza Álommanóék a száműzetésből, s végre újra van anyunak is, és babunak is, és apunak is nyugodt éjszakája, és azóta a barátnők, Hiszti Kriszti és Nyavaly Olga is ritkábban teszik tiszteletüket, nem kis megelégedésünkre!
Hab a tortán, hogy végre visszatért Csani híres-neves étvágya is, egy hétig ugyanis joghurton-pudingon-tejbegrízen-vízen éltünk, ami már adott okot némi aggodalomra!
Egyébként az interneten utánaolvasva a dolgoknak, sok minden megvilágosodott..., álmomban nem gondoltam volna, hogy mennyi tünetünket produkálhatta a fogzás: orrfolyás, hurutos köhögés, láz (na jó, ezt az egyet tudtam), ekcéma-szerűség, dühös-fájdalmas ordítás, ötpercenkénti hangulatváltozás, nehéz alvás, étvágytalanság, és még sorolhatnám, de ezek, amik nálunk előjöttek. Egyébként szintén a neten keresgélve több helyen is olvastam a homeobogyókról, és végül a Chamomillát ki is próbáltuk, szerintem nálunk bevált, bár mire elkezdtük szedni, már múlóban voltak a bajok, de én ennek is betudom ezt - és őszintén, ha csak a lelkünket is nyugtatta, akkor is inkább ez, mint holmi antibiotikum tök feleslegesen.
Zárszó: már csak 20 tejfog, és vége a gyötrelmeknek..., ezt már féllábon ugálva is kibírjuk! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése