Arra gondoltam, a teljesség igénye nélkül leírom az elmúlt egy év legjelesebb eseményeit, íme:
2009.02.12-én, csütörtökön, hajnali 4:09-kor 54 centivel és 3540 grammal, csupán hat óra vajúdás után megszületett Tolvaj Csanád Bendegúz. Szerda este 22:15-kor kezdődtek a fájások, nem lacafacáztunk, rögtön öt percesekkel kezdtünk, a Shark ment a tévében. Emlékszem, Norbi még elment megmártózni egy kád vízben, és a szülésznő éjfélkor még azt mondta, hogy elég, ha akkor indulunk, ha már kitart egy fájás egy percig - de 45 másodpercnél tovább valahogy nem ment feljebb az idő, úgyhogy 1:40-kor kocsiba vágtunk magunkat, és berobogtunk a kórházba. Az ügyeletes szülésznő bambán rám nézett, és megkérdezte, mit akarok - mégis mire gondolhatott, nyilván nem 20 deka párizsiért ugrottam be a szülészetre!!! -, majd mikor megvizsgált, és konstatálta, hogy már 8 ujjnyira nyitva a méhszáj, elkezdte komolyan venni, hogy szülni fogunk! :-) A saját szülésznőm és az orvosom is rekord gyorsasággal beértek, hála és köszönet mindkettejüknek, a többi pedig már történelem! :-)
15-én vasárnap kiengedtek minket a kórházból, esett a hó, és látogatási tilalom volt a szülészeten az influenza járvány miatt, hmmm, mikre nem emlékszik az ember!
Az első otthon töltött napok mindkettőnk számára hoztak némi nehézséget és könnyeket, a szopi valahogy nem akart összejönni, pedig kűzdöttünk mind a ketten..., szóval egy darabig fejtem, és Csani pedig itta pohárból, üvegből..., de halleluja, szerda este valahogy mégis sikerült összehangolódni, és azóta is nagy egyetértésben vagyunk ezen a téren! :-)
24-én leesett a köldökcsont, március 1-én pedig már túl voltunk az első levegőzésen és körömvágáson is.
Április 25-én felvirradt a kommunikáció hajnala, és legalább 15 másodpercig tartó "hőheőzés" következett nagy mosolyok közepette.
Május 22-én, három és fél hónaposan Csani megfordult a bal oldalára, el voltam ájulva, hogy ilyen hamar, aztán meg egy hónap se telt bele, és június 15-én a hátáról a hasára fordult, majd 28-án megismételte a mutatványt visszafelé is! Két hét múlva, július 13-án meg egyszercsak azt vettük észre, hogy tolat, mint a rák, és megkezdődött a mászás korszaka - viszlát nyugalom! :-)
Ugyanezen a napon kivillant a bal alsó középső fogacska hegye, úgyhogy ha már ilyen nagy fiú lett, másnap gyorsan megbarátkoztunk az első néhány kanál almapürével. Mondanom sem kell, ízlett nagyon!
Aztán augusztus 28-án beültettem a kiságyba Csanit, egy fél percre kimentem a szobából, majd mire visszaértem, már állva fogadott, az én állam meg leesett! Szóval mozgásfejlődésben nem húztuk az időt, és szeptember 12-én már magától felült a kiscsávó, október 1-én pedig szabályos négykézlábas mászásba kezdett, és egy hétre rá elkezdte megmászni az emeletre vezető lépcsőket, rögtön az első hármat sikerült is leküzdeni! Amellett pedig, hogy mászva bárhova eljutott, már lazán felállt kapaszkodva, és körbejárta a székeket, az ágyat, és minden egyebet, ami az útjába került!
Az óévet elbúcsúztattuk az első két önállóan megtett lépéssel, az újévet pedig fogadtuk a második fogheggyel, a jobb alsó középsővel, másnap pedig már 5 lépést is ment egyedül.
Január 31-én megszereztük az első, igazi, valamirevaló bibit is, nem kis izgalmunkra - történt ugyanis, hogy Csani elkezdett kirámolni abból a fiókból, ahol a robotgépet tartjuk, és vesztére megvágta a jobb középső ujját az egyik szeletelőbetéttel (na ezt azért azóta már máshol tartjuk)! Ömlött a vér az ujjából, de most komolyan, hogy a fenébe tud egy ilyen kis sebből ennyi vér kijönni..., na és a seb beragasztása se volt egy laza menet, kapálózás, ordítás, csápolás, de végül felkerült a ragtapasz..., amit azzal a lendülettel sikerült is magáról letépnie, úgyhogy jöhetett a második menet..., azt már én nyertem! :-) Halmozandó az élvezeteket és a rémületeket, másnap fiókkihúzás közben megbotlott, a fiók sarkával felsértette belül a kis száját, megint ömlött a vér..., Drakula hozzá képest...!!! Ki hinné, hogy egy ártatlannak tűnő fiók ennyi gazságra képes!
Hát, röviden és tömören összefoglalva ezek voltak az elmúlt egy év eseményei, nem unatkoztunk, és meggyőződésem, hogy a jövőben is vár még ránk jó pár kaland! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése