SZÉPFIÚ...

...mit mondhatnék még? :-)

CSANI ÖTSZÖR

Bedobozolva

Kuki I.
Kuki II.
Verdák puzzle
Így is lehet... :-)

MESE, MESE, MÁTKA...

...pillangós madárka...

Hát, jelentem, hivatalosan is lecsengett a Verdák mánia, legalábbis ami a nézését illeti, de nem maradtunk ám mese nélkül, ne ijedjen meg senki!

Miután Villám, Cimbi, Guido, Luigi, Doki és a többiek uncsivá váltak (bár nem is tudom, ez hogy lehet, napjában csak négyszer, ötször néztük meg), következett a Szörny Rt. (Rt. = Rémlény Társaság, zseniális!) a hihetetlenül rémisztő James P. Sullivannel, és a hihetetlenül mókás Mike Wazowskival a főszerepben, szintén napi ötszöri kiadásban.

Aztán persze a nagy kék szörny, és kicsi zöld egyszemű társa is kispadra kerültek, hogy helyüket átvehesse Aladdin, Dzsini, Jázmin, Jágó, Abu és a gonoszok gonosza, Dzsafar - itt aztán viszont már felgyorsultak az események, mert belépett a Jégkorszakkal dacoló Manfred, Diego és Sid is a képbe, úgyhogy meleg váltásban hol egyik, hol másik lemez csücsül a lejátszóban.

Azaz csak csücsült, mert újabb kedvenc lépett a színre: a fantasztikus, megismételhetetlen, utolérhetetlen KUNGFU PANDAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA! Bölcs és vicces mese, szuper párosítás! :-)

Hát, köszönjük Hollywoodnak, a Disney Pixarnak és a Dreamworksnek a felejthetetlen pillanatokat, a nagyszerű poénokat, a csodás képeket, és főleg azt, hogy mindezt olyan jól elegyítik, hogy ötvenhetedjére nézve is ugyanolyan jókat mulatunk rajta, mint mikor először láttuk! :-)

Éljenek a mesék, maradjunk örökre gyerekek! :-)

RÉGES RÉGEN...

...egy messzi, messzi galaxisban írtam utoljára...hát épp ideje pótolni az elmaradottakat.

Hmmm, hol is hagytam abba?

Azt hiszem ott tartottunk, hogy Csani elkezdett beszokni a bölcsibe, és kipipáltuk az első hetet. Utána pedig következett a második, aminek keddjén a fiatalember már ott is aludt, mit aludt, durmolt minden probléma nélkül - nevezetesen ebéd után lehencseredett, s miután Évi dada kétszer végigsimított barackszín orcáján, mélységesen mély álomba szenderült, mint a mesében - hogy ilyen itthon sosem történik, hogy csak így, ukmukfuk, lazán babán elhajlik? Ja, és a slussz poén, hogy a tetejébe még ő is ébredt a legkésőbb - tényleg álomszerű! :-)

S ez így ment szerdán, s bizonyára ment volna csütörtökön is, de a hét negyedik napját bölcsi helyett sajnos Dóra doktornál kezdtük, majd itthon folytattuk, köhögve, orrfolyva, hörögve, sípolva, nyűglődve..., és még a következő hetet is az édes otthon falai között töltöttük.

De végre elérkezett a várva várt gyógyulás, megkaptuk a zöld jelzést, hogy Csani mehet bölcsibe, halleluja..., csak épp Csani lelkesedése hagyott alább az itthon töltött napok után, és ahelyett, hogy otthagyott volna az ajtóban úgy, hogy vissza se néz, úgy kapaszkodott belém, mint aki soha el nem enged már, és jöttek a krokogyélus könnyei is patakokban - Évi dada úgy fejtette le a nyakamról a kis kezeket...

Na de azért vidámkodjunk, hiszen a reggeli nehézségek ellenére a napok zökkenőmentesen telnek a bölcsiben, illetve teltek egészen múlt péntekig, merthogy visszajött a köhögő, hörgő, sípoló, orrfolyó állapot, újra Dóra doktor, újra itthonlét, újra gyógyszer, újra orrspray, újra orrszívó porszívó (minden gyerek rémségesen rémes réme), újra puffoló (inhaláló), szóval csupa móka és kacagás! De, és ez a lényeg, kicsi fiú ismét jó úton halad az egészség felé, úgyhogy hétfőn ismét irány a bölcsi! :-)