Hát, ezen is túl vagyunk, eltelt az első hét a bölcsiben! :-)
Tegnap ahogy kinyitottam a Pillangó szoba ajtaját, Csani úgy otthagyott, mint a szél, hátra se nézett! :-) Egész nap elvolt, semmi sírás, még a kis piros lábbalhajtóst is engedte másnak vezetni! Aztán ebédre visszamentem, és ahogy meglátott, beindult a Pavlovi reflex: CICIIIIIII, CICIIIIIII! Úgyhogy a spenótból nem fogyott túl sok! Meg is beszéltük, hogy ma inkább csak ebéd után jelenek meg! :-)
Ma 8-ra mentünk, és már a reggelit is a bölcsiben költötte el a fiatalember: vajas kifli és tejeskávé - csúszott! Aztán elköszöntem, és elindultam kifelé. Az ajtóhoz érve hallottam, hogy Csani elkezdett sírni, de megerősítettem anyai szívem, és (bár hátra néztem, de) nem hátráltam meg, hazaindultam. Az előtérben még füleltem, de már híre sem volt szomorkodásnak - mint utóbb megtudtam, Évinek sikerült elterelni Csani figyelmét - mivel mással, mint garázsépítéssel! :-) Később se volt probléma, csak ebéd előtt egy kis nyafi, hogy: anya, anya, de aztán - mivelhogy nem voltam jelen, mint figyelemelterelő tényező - a kiscsávó úgy bevágott két tányér finomfőzeléket, hogy a szeme se rebbent!
Szóval nagyon büszke vagyok az én egy szem pöttömömre, hogy ilyen jól veszi az akadályokat! :-)
Jövőhéten folyt. köv. - és ez nem fenyegetés, hanem ígéret! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése