Éhség vagy szomjúság?
16 éve
2010. július 13., kedd
2010. június 19., szombat
GYEREKSZÁJ
Még csak néhány szót mond Csani, de azért ha akarja, már ki tudja magát fejezni! Maximum a felnőttek nem mindig értik, hogy mit is akart mondani, de hát ez meg már legyen az ő bajuk, nemdebár?!
Valamelyik nap is elhagyta egy olyan mondat a száját, ami leginkább valami bantu törzsi nyelvre hajazott, és hozzá nagyon komolyan nézett..., és látszott rajta, hogy nem érti, mit nem értek!
Egyre többször fordul az is elő, hogy odamegy a konyhapult elé, és mutogat, hogy te, te, te, de hogy ez mi akar lenni???
De hogy mindenki lássa, hogy igazi, mély jelentéstartalommal bíró szavak is kicsúsznak mostmár a csávóka száján, íme: anyukám hétvégén vigyázott Csanira, és egyszercsak Csani ránézett, majd a következőket mondta és tette: Papa, papa - Pápá - (majd az ajtóhoz szaladt, és mutatott kifelé) Brrrrrr - (és végül síri hangon közölte) Ciiiciiiiii!!!!!!!!!!!! Azaz: Apa, apa - elment - autóval - és anya is elment veeeleeeeee!
"Sosenem" gondoltam volna, hogy egyszer majd nemes egyszerűséggel csak Cicinek fog valaki hívni! ;-) (Na mondjuk nem is tűrném el akárkinek! Legyen ez Csani kiváltsága! :-))
2010. június 5., szombat
BIRKANYÍRÁS
Ajánlom ezt a bejegyzést Editkének, nagynénémnek, a fodrászok fodrászának! :-) Puszi!
Mivel az időjárás végre észbekapott, és elkezdett nyáriként viselkedni, ma levágtuk Csani haját! Nagyon izgi volt, bár sokkal zökkenőmentesebb, mint azt előtte gondoltuk!
Norbi először megmutatta neki a hajvágót, majd arra a kérdésre, hogy apa hogy vágja a haját, a következő volt a válasz:
Aztán beültettük Bubukát az etetőszékbe, és nekiestünk a rengetegnél is rengetegebb szőke hajszálnak! Norbi volt a figyelemlekötő, én meg a nyíróember! :-)
A kétségbeesések legnagyobbikát sugárzó arckifejezés ellenére kb. félútig (félfejig) teljesen konszolidáltan viselte csávóka az eseményeket! Aztán egyszercsak eszébe jutott, hogy ő bizony álmos, és elkezdte dörzsölni a szemét, minek következtében igyekeztünk növelni a csapás(vágás)számot! Sajnos a végére így is volt egy kis nyafi-mafi, de összességében véve nagyon büszkék vagyunk Csanira, hogy tűrve tűrt, és magunkra is, hogy ilyen ügyesen megoldottuk ezt a kihívást (igaz, maradt egy-két hosszabb hajszál, de ezeket majd reggel, nyugalmi állapotban még fazonírozzuk kicsit)!
Utána persze egy kicsit összebújtunk, oldandó a fáradtság kontra hajvágás okozta feszültséget! :-)
Hű, vajon mit szólnak majd az emberek az új séróhoz?
Szerintem tetszeni fog! :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
